Az ötvenhárom évvel ezelőtt végzett diákok találkoztak Szegeden. Több mint félévszázaddal, pontosabban 53 évvel ezelőtt megszeppent, félszeg, de a világ csodáinak felfedezésére kész diákok lépték át az iskola küszöbét. Előbb a megye kis telepsülésein nem könnyű körülmények között lettek az adott települések lámpásai, tanítói. Később az idő múlásával szétszóródtak az ország minden tájára. Az ötvenéves találkozójukon elhatározták, hogy ezután minden évben együtt lesznek. Ebben az évben az 53. találkozót Szeged városában tartották.Sajnos egyre kevesebben, mert létszámuk egyre fogy, mivel osztálytársaik egy része elballagott az örök valóság csendes, kanyargós országútján. Már csak az égi tantermeket látogatják. A három napos találkozóra a feleségekkel érkeztek, akik társaik, segítőik a hosszú évek során. Az összejövetelen lehetőség kínálkozott a régi emlékek, események felidézésére.

Elhatározták, hogy emlékfüzetet állítanak össze és jelentetnek meg az utókor számára. Abban leírják az 1957-ben végzett huszonnégy volt diák, majd pedagógusként dolgozók életét. Megfogalmazzák a huszadik század második felében tevékenykedő pedagógus sorsok néhány epizódját, melynek aktív cselekvői, részesei voltak. Így akarnak múlékony hivatásuknak maradandó emléket állítani. Úgy váltak el egymástól, hogy jövőre Zalaegerszegen találkoznak.