KÖRÖSSZEGAPÁTI TÖRTÉNETE

ÖSSZEFOGLALÓ

Bevezetés

Körösszegapáti Hajdú-Bihar Megye délkeleti részén, Berettyóújfalutól 25 km- re, a Sebes-Körös és a román határ közelében fekszik.

A honfoglalás után a vidéket a Borsa és a Vata nemzetség népesítette be. Az erdővel borított tájat a letelepedettek nem vették teljesen birtokba. A lakott területek a királyi család magánbirtokai lettek. A XI. századi pogánylázadás során a vidék Vata táborához csatlakozott.[1]

Első írásos említése 1214-ből való (Váradi Regestrumban), amikor a váradi tüzespróbára ítéltek között apáti lakos is szerepelt.[2] A település fejlődését a tatárok betörése szakította meg. Kadán hadai elpusztították a községet. IV. Béla a pusztulás után pásztorkodó kunokat telepített a vidékre. A tatárdúlás után a Borsa nemzetséghez tartozó Tamásfiak seregei feldúlták a község területét. Az Árpád-ház kihalása után Kopasz bán hadai felégették a területet. Az öldöklést a debreceni Dózsa ispán állította meg.[3]

1221-ben, a Váradi Regestrum Apathi, Apathy néven, tordai birtokként, említette a községet. A történelmi Biharvármegye, Sárréti, majd Biharkeresztesi Járás része volt.[4] Egyházas helyként szerepelt 1332-ben, és átlagosan 13 garas pápai tizedet fizetett 1332-1337 között.[5] Az Anjou korszak időszakát az 1347-50 között dúló pestisjárvány szakította meg.[6]

A XIV. századtól a Csákyak birtokolták[7] Apátit kisebb-nagyobb megszakításokkal,[8] a Körösszegi uradalom részeként egészen a XIX. század végéig, mások szerint a XX. század elejéig.

1471-ben a törökök sikertelenül ostromolták Váradot. Ali szendrői bég martalócai végigdúlták a községet. I. Mátyás király halála után az adóterhek emelkedése miatt tiltakozó apáti jobbágyok csatlakoztak a Dózsa-féle parasztfelkeléshez. Részt vettek abban a csatában, ahol a jobbágyhad elfoglalta Körösszeg várát. Szapolyai temesvári győzelme után a királyi csapatok Bihar váránál megsemmisítették a megye felkelőit, köztük igen sok apáti lakost is.

A község lakói a XVI. század elején a földesuruktól katonai szolgálat fejében mentességet (taksa és tized fizetése alól) kaptak a jobbágyterhek hordozása alól.[9]

Az Apáti nevet az egykori tordai apátságról nyerte, a Körösszeg előnevet az uradalom várától kapta.[10] [11] A tordai apátság után Kopasz László nádor kapta meg a Körösszegi uradalmat,[12] amelynek Apáti ekkor már része lehetett.[13] Többen tévesen feltételezték, hogy  nevét a község a körösszegi domonkos rendi apátságtól kapta. Állt egy domonkos rendi apátság a Körösszegi uradalomban, vagy más helyen 1553-ig, de az alapítása jóval későbbi, a Csákyak korából való volt.[14] 1864-ben a községi jegyző így írt: „…ezen község mindég a gróf Csákyak birtokán lévén, kik kőzűl sókan föpapságót ís viseltek, innét kifólyólag valamellyik Csáky, kíé ez a bírtok, a felelet ez lehetett reá, az Apáthé t.i., az akkóri Apát, Csákyé, a Későbbi nép aztán, megtartótta, s nevezte Később Apáthinak,” [15]

Régészeti lelőhelyként a következő nyomok találhatók: középső neolitikus és rézkori leletek, késő bronzkori telepnyomok, szkíta kori és kelta sírok, szarmata sánc nyomai, római kori barbár temető (2-4 sz.), 10 századi temető, Árpád-kori telepnyomok.[16]

A Csáky-család levéltára 1421-ben Apáthi néven említette a községet.[17] 1552-ben a megyei összeírás 6 portát mutatott a Csáky-család birtokában. Csáky Demeter 20, Miklós bizonytalan számú házhelyek birtokosa volt. 1568-94 között a Tárkányi család birtokolta.[18]

A török pusztítás után a lakosság a közeli erdőben és nádasokban élt 18 éven át.[19] A pusztulás után hosszú ideig lakatlan volt.[20] 1654-ben a község református hitű magyarokból állott.[21]

A török vész         

Gyula várának elfoglalása után Körösszegapátiban többször megfordultak az élelmet szerző janicsárok. A támadások miatt egyre több lett az elhagyott porta. A lakosság örömmel állt Bocskay István zászlaja alá. Bethlen Gábor és I. Rákóczi György ideje alatt béke volt a területen.[22]

1660-ban a török-tatár seregek elfoglalták Váradot, és egyidőben a falut is feldúlták.[23] A Keresztszeg Apáti Reformáta Eklesiának Matrikulája szerint: „Előbb kellett lerohanni a Katalin várat, s innen menni várad alá. …Beszélik erről a toronyról, hogy itt valamikor kolostor lehetett s a Töröknek Váradhoz közelítésekor pusztán hagyatott. …Vannak emberek, akik állítják azt, hogy hallották őseiktől, hogy a Török lerohanván az ide közel fekvő ma is romokban lévő Katalinvárat, Apátiból az uraság akkori tisztjét el fogatta, az prédikátort is el fogni parancsolta, de az el rejtvén magát az erdő sűrűbb részeiben, meg nem találtatott. ”[24]

A XVI. század végén és a XVII század elején többször ismétlődő török támadások pusztításai a körösszegi uradalmat elnéptelenítették. A pusztulás méreteire következtethetünk özvegy Csáky Istvánné és Bethlen Gábor erdélyi fejedelem között 1615-ben váltott levélből. Az uradalom mentesítette a megmaradt jobbágyokat a dézsma fizetése alól. Az 1635-ben keletkezet urbárium szerint a környéken, az uradalom területén, sok a lakatlan helység, és igen magas a migráció aránya. Az összeírás gazdaságtörténeti és településtörténeti szempontból igen érdekes.

A XVII. század második felében ismét kicserélődhetett Apáti lakossága, mert az 1692-es összeírás[25] nevei eltérő az 1635 és 1641-ben feljegyzettekétől. Az öt lakost szabadosként (libertinus) írták össze, ami azt jelentette, hogy a földesúr Apáti lakosságát mentesítette a jobbágyterhektől fegyveres szolgálat ellenében. Tehát ebben az időben a falu nem fizetett Csáki Lászlónak sem taksát, sem tizedet. A török Várad elfoglalása után a község szabadosaitól 15 magyar forint adót, és terméstizedet követelt. A háborús idők elmúltával megszűnt a község szabados állapota, a későbbi összeírásokban, mint jobbágyok szerepeltek a lakosok. [26] A császári seregek 1691-ben foglalták vissza Váradot. 1693-94 között az ellenség többször portyázott a vármegye területén. Apáti református templomát is lerombolták, a lakosok az erdőbe és a komádi rétre menekültek a „dühösködés” megszűntéig.[27][28]

A feudális kor

A török kiűzése után a Habsburg császár zsoldosai sarcolták a megmaradt lakosságot. Ezért a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc kitörésekor többen Bóné András seregéhez csatlakoztak.[29]

Az 1800-as évek elején Keresztszeg-Apáti megnevezést találunk.[30]A Csáky család 1801-ig hol zálogba, hol árendába adta a községet.

1801-ben, Apáti, István grófnak jutott, ki a Keresztszegi, Két Tóti, Körmösdi, Boldogasszonytelki birtokokból alakult uradalom főhelyévé tette. A birtokokat még ebben az évben zálogba vette gr. Csáky Jánosné, aki lányára Petronellára, gr. Csáky Antalnéra hagyta (haláluk után Berekböszörménnyel együtt ismét családi birtokká vált).[31]

1838-39-ben honvédek voltak: B. Bereczki Mihály, Kígyós István Orsován meghalt, Eszenyi Ferenc, Rövid Mihály, Berke Flóra, B. Bereczki István,=Pénzes József, Szalai István Törökországban halt meg, =Blága Tógyer, Eszenyi Mihály, Cseke József, Nánási Mihály  = Piskinél, N. Cseke József =Piskinél, Czegle János, Lőkös Mihály.[32]

1843-ból a következőket találjuk feljegyezve: „De hogy Apáti meg volt, már ez előtt, és az elpusztulás utáni Apátiról szólott az említett igen agg nő, nemcsak gyanítható, hanem szinte valójában állítható, abból, amit nemcsak az említett Papp Ferenc, hanem minden mostani öregek emlegetnek, hogy látták, érték, vagy legalább tulajdon szüleiktől gyakran hallották emlegettetni: – nevezetesen közösen hitelesítik ezt.”[33] Ebben az évben a matrikulai bejegyzés szerint Méltóságos Csáky Antal, és neje Méltóságos Csáky Petronella grófnő voltak a birtokosok.[34]

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc ideje alatt többen csatlakoztak a honvédek seregéhez. Kossuth katonáinak vallották magukat: Bereczki Mihály, Kígyós István, Eszenyi Ferenc, Rövid Mihály, Nánási Mihály, Czegle János, Lőkös Mihály. Mindannyian a piski csatában estek át a tűzkeresztségen és részt vettek Orsovánál a csatában. A szabadságharc bukása után Szalai István[35] apáti lakos követte Kossuthot a törökországi száműzetésbe.

Az egyházi anyakönyvek szerint a lakosság döntő része földművelő volt, de voltak nagy számú szolgálók, cselédek és napszámosok. A mezőgazdasági munkák kezdését és befejezését a községi vezetés állapította meg. A fontosabb munkákat dobszó segítségével „közhírré” tették. Az aratás megkezdésekor ünnepi istentiszteletet tartottak a templomban, a befejezést követő vasárnap pedig úrvacsorát osztottak. Kukoricatöréskor, szüretkor az iskolák szünetet tartottak, mert az iskolás gyerekek is részt vettek a betakarításban.[36]

1850-ben árvíz volt és összerombolta a házakat.[37] Az árvíz védekezése ellen a templomokat a legmagasabb pontra építették és köréje a házakat. Kevés ház épült a Böszörményi út lapos részén. A Sebes-Körös sokszor kiöntött. A régi anyagokból új helyen építkeztek, a község nyugati részén, a jelenlegi Petőfi, Jókai, Bem, Kossuth utca folytatásán (akkor új sornak nevezték).[38] Az árvíz által elpusztított területeken ma is megtalálhatók a „Kisföldek” parcellái.[39] Az emberek emlékeztek még arra, amikor az eke téglát és cserepet fordított ki a földből.[40]

1894-ben a Csáky birtokról Tokai István apáti lakos felügyelete alatt a párizsi világkiállításra szállított magyar címeres szarvasmarha díjat nyert.[41]

1859-ben számos gyújtogatás volt. Az uradalom majorjába berakott 4000q búzát akarta felgyújtani valaki, amikor a pandúrok tetten érték.

1863-ig a nép békésen élt egymás mellett. Egyik évben magyar volt a bíró, másik évben román. 1863-ban, a korcsmában pálinkázó román, részeg kanászok egy magyar legényt halálra szurkáltak. Elfogásukra megérkezett vezetőségnek sem engedelmeskedtek. Ekkor a bíró, Szathmári Mihály, a hírre odament fegyveresen, – mert a jegyzőt a csaplár bezárta, nehogy leszúrják. A részegekhez csatlakoztak a hittársaik is, így az elfogásuk nehezen ment. A bíró kezében lévő puskát egyik engedetlen vasvillával félreütötte, a puska elsült, és a lövés Kurucsó Ferenc nevű ref. gondnokot, a bíró legjobb barátját úgy találta, hogy az rögtön összerogyott. A lakosok egymást ütötték, úgy, hogy a sebesültek száma több volt 40-nél. Az éppen közel járó pandúrok csillapították le a lakosokat, és a bűnösöket elfogdosták. A főbűnöst, aki miatt meghalt Kurucsó, a református lakosok megrohanták, és egy pillanat alatt vérbe fagyasztották. Aztán irgalmatlanul összetaposták, másnap halottnak tartotta nemcsak a nép, hanem két orvos is. Egy év múlva felgyógyult és bíróság elé állították. A vérengzés után nemsokára helyreállt a rend.[42]

A XX. század eseményei

1901-ben, Körösszeg-Apáthi lakossága 1639 fő, házainak száma 275 volt. A faluhoz tartozott Körmösd és Herkán puszták. Ebben az évben rendkívüli hideg volt, állandó tartó hóval.

Az 1910-es népszámlálás szerint Körösszegapáti lakossága: 2144 fő.[43]

1938-ban Nagyközség a Biharkeresztesi Járásban. Hozzátartozó terület: Belectanya és Körmösdpuszta, 456 lakossal. A lakosok száma: 2138 fő, 1448 magyar, 3 német, 687 román nemzetiségű. A vallás tekintetében: 31 római katolikus, 10 görög katolikus, 1221 református, 14 evangélikus, 833 görög keleti, 24 izraelita, és 1 egyéb. Lakóház: 451. A községben volt 2 állami, 1 református, 1 görög keleti elemi, 1 állami általános továbbképző, 1 községi gazdasági továbbképző iskola. A körorvos helyben lakott.[44]

1945 előtti lélekszám 2100-2200 fő. A település jellege mezőgazdasági. A lakosság túlnyomó része mezőgazdasággal foglakozott. Intenzíven fejlődött a lakosság háztáji termelése, elsősorban az állattartás.[45]

Összefoglaló

Körösszegapáti község történetét végignézve elmondhatjuk, hogy valóban gazdag történelmet mondhat magáénak.

Első említése 1214-ből való. Nevét a tordai apátságról kapta, előnevét pedig a körösszegi várról.

A község története szorosan összefonódott Körösszeggel és a Csáky családdal. A középkor írásos emléke igen gyér, mivel a török támadások következtében az iratok nagy része megsemmisült. Néhány adat azonban megmaradt, főleg a nemesi oklevelekben.

A XVI. század elején a község lakossága katonáskodás fejében adómentességet élvezett. A reformáció tanai hamar meggyökereztek a községben. Lampe szerint a Körösszegapáti Református Egyházközség történetét 1567-től számíthatjuk. Ekkor az apáti református lelkész részt vett a váradi zsinaton.

A török időben többször érte a községet támadás, aminek következtében a lakosság megfogyatkozott. Többször állt a település üresen. 1692-es összeírás öt magyar portát talált, amely képes volt fenntartani magát.

1710-ben és 1738-1739-ben pestis járvány tizedelte meg a községet. A lakosság pótlására a Csáky-család a belényesi hegyekből román lakosságot telepített a községbe. Írásos adat nem maradt fent arról, hogy a román lakosság valóban a fent említett helyről érkezett, csupán a nyelvjárást elemezve juthatunk közelebb az igazsághoz. Körösszegapáti román lakossága a Körös és a Maros közti területen beszélt nyelvjárást használja. Ez az egyetlen támpont számunkra a szájhagyomány mellett, amelyre támaszkodhatunk, hogy arról a területről származnak.

A betelepítés pontos évét sem ismerjük. Az ortodox egyház feljegyzése szerint 1740-ben alapították az egyházközséget. Figyelembe véve hasonló eseteket, általában az egyház azonnal megalakult a letelepedéskor.

Az adóösszeírások is adnak számunkra némi támpontot. A román lakosság első említése 1743-ból való. Ebben az évben már egyértelműen be lehet azonosítani a román hangzású neveket. Az adatok alapján tehát kijelenthetjük, hogy a román lakosság 1740-1743 között érkezett Körösszegapátiba.

A fontosabb magyar történelmi eseményekben ott találjuk a körösszegapáti lakosokat. 1514-ben részt vettek a Dózsa-féle parasztfelkelésben. 1848-49-ben a szabadságharc katonái között is ott találjuk a községbelieket.

Népes története van az oktatásnak, közöttük is a református iskolának, amelynek történetét 1776-tól követhetjük. 1841-ben felépítették a ma is álló 1. számú református iskola épületét, 1914-ben pedig a 2. számú református iskolát. Az évszázadok folyamán az egyház kivette részét az oktatásból. Voltak idők, amikor a pénztelenség miatt nagyon nehezen tudta a gyülekezet fenntartani az iskolákat, de megbirkóztak a nehéz feladattal, hatalmas áldozatok árán is. Megtörtént, hogy a lelkész és a tanító egy évig nem tudta felvenni a fizetését.

A román iskola története hiányos. A XIX. századtól tudjuk követni hiányosan a történetét.

1948-ban a kommunista hatalom államosította az egyházi iskolákat, ezzel az évszázados oktatási hagyomány a faluban megszűnt, amelynek sebei ma sem gyógyultak be. A községben polgári iskola is működött.

Az I. és a II. világháború ideje alatt számos körösszegapáti halt hősi halált a hazáért. Hősiességüket a templomkertben emlékmű őrzi. 1944-ben a községbe is megérkezett a háború. Tizenhat katona és néhány polgári személy esett áldozatul a háború borzalmainak.

A háború után az évszázados fejlődés megszakadt, és a falu lassan kiürült. 1949-ben megalapították az első termelőszövetkezetet, majd utána a többit. Az 1960-as évektől már biztosan ki lehet mutatni a község fogyását. A fiatalok Budapestre és környékére költöztek, a jobb megélhetés reményében. A rossz politikai vezetés, a termelőszövetkezetek hiányos működése, az iskolai marxista nevelési program lelkileg, szellemileg és anyagilag megtörte a falu évszázados hagyományait, kultúráját és hitéletét.

Az 1990-es rendszerváltás (módszerváltás) újabb csapást hozott a községre. Az új helyzetben nem találta fel magát a község. A termelőszövetkezet csődben volt. A magángazdasághoz nem volt elegendő tőke, szellemi kapacitás, amelyeknek segítségével új irányt lehetett volna kezdeni.

Elmaradt az ipar a környékről. Ezek együttes hatása tovább csökkentette a község lakosságát. Mára óvodai és iskolai létszámproblémák vannak. Kevés gyermek születik, mert nincs fiatalság. A község elöregedett. A jövő bizonytalan. Felmérhetetlen kár keletkezett az elmúlt 60 évben. A török vészt átvészelte a község és a nulláról tudott indulni és építkezni, de ma nincs mivel. Nincs elegendő családi gazdaság. Nincs föld, amelyen gazdálkodni lehetne, mert néhány magánkézben összpontosul a földterületek nagy része.

A községben, 2006-ban 1054 lakos van. A lakások száma 450, ebből 50 ház lakó nélküli. Külterület: Belec, Bereczkitanya, Erdőköredűlő, Herkány, Homokhátdűlő. A községnek van önálló polgármesteri hivatala, iskolája, óvodája, orvosi rendelője. Három lelkész szolgál és három orvos (körzeti-, fog- és állatorvos) látja el feladatait.

Közigazgatásilag Körmösdpuszta a községhez tartozik.

Szabó Károly

© Minden jog fenntartva

[1] Lunkán Ilona: Körösszegapáti története napjainkig. Szeged. 1972. Kézirat.

[2] Bihar-Vármegye.  Szerk.: Nadányi Zoltán. Budapest. 1938. 494.

[3] Lunkán I. i. m.

[4] Révai Nagy Lexikona. XII. kötet. Budapest. 1915. 175.

[5] Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország Történeti Földrajza I. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1987. 584.

[6] Lunkán I. i. m.

[7] Magyar Nagylexikon. 11. Kötet. Kir-Lem. Magyar Nagylexikon Kiadó. Budapest. 2000. 456.

[8] Bihar- Vármegye. 495.

[9] Lunkán I. i. m.

[10] Bihar-Vármegye. 494.

[11] Osváth Pál szerint az Apáti név pedig úgy ragadt reá, mert az őskorban hagyomány szerint e hely körül és pedig vagy keresztszegi vár, rom vagy az apáti református templom helyén hajdan apátság állott, mely körülmény folytán az apátság birtoka kitüntetésül Apáté majd Apátinak neveztetett – neveztetik e helység magyar Apátinak is.” Osváth P. i. m. 261.

[12] Osváth P. i. m. 262.

[13] 1396-ban biztosan Körösszeghez tartozott Apáti. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában I. kötet, Budapest. 1890. 595.

[14] Sándor Mária: Etnikai térszerkezet vizsgálata Körösszegapátiban. Debrecen. 2002. Kézirat.

[15] Pesty Frigyes. 1864. 312.

[16] Magyar Nagylexikon. 11. Kötet. Kir-Lem. Magyar Nagylexikon Kiadó. Budapest. 2000 456.

[17] Magyarország Vármegyéi és Városai. Bihar Vármegye és Nagyvárad. Budapest. 1901. 589.

[18] Osváth P. i. m. 262.

[19] Bihar-Vármegye. 494.

[20] Magyarország Vármegyéi és Városai. Bihar Vármegye és Nagyvárad. Budapest. 1901. 589.

[21] Figyelmező 1870. évi folyam 597. Osváth P. i. m. 261.

[22] Lunkán I. i. m.

[23] Osváth P. i. m. 262.

[24] KREI. A Keresztszeg Apáti Reformáta Eklesiának Matrikulája ab ANNO CMMCCLXXIV. I. k. 63.

[25] Az összeírtak nevük alapján magyarok voltak: Bekha, Bereczky, Byró, Weres. Jakó Zsigmond:  Bihar megye a török pusztítás előtt. Budapest. 1940. 196.

[26] Mezősi K. i. m. 74, 215.

[27] KREI.

[28] Sándor M. i. m.

[29] Lunkán I. i. m.

[30] Magyarország Vármegyéi és Városai. Bihar Vármegye és Nagyvárad. Budapest. 1901. 589.

[31] Osváth P. i. m. 262.

[32] Osváth P. i. m. 266.

[33] KREI. A Keresztszeg Apáti Reformáta Eklesiának Matrikulája ab ANNO CMMCCLXXIV. I. k. 62-63.

[34] KREI. A Keresztszeg Apáti Reformáta Eklesiának Matrikulája ab ANNO CMMCCLXXIV. I. k. 67.

[35] Törökországban halt meg.

[36] Lunkán I.: i. m.

[37] Osváth P. i. m. 262.

[38] 1855-ben, épült a megmaradt épületanyagok felhasználásával Kalugyer Mihályné háza a Petőfi utcában.

[39] Hosszú Jánosné: Lakóházak és berendezési tárgyai Körösszegapáti községben. 1982. Bihari Múzeum Adattára. 671/ 91.

[40] 1873-ban kolera járvány volt Biharban. 11000 ember esett áldozatul. 1882-ben philloxera lépett fel.

[41] Lunkán I. i. m.

[42] Osváth P. i. m. 263-264.

[43] Révai Nagy Lexikona. XII. kötet. Budapest. 1915. 175.

[44] Bihar-Vármegye.  Szerk.: Nadányi Zoltán. Budapest. 1938. 495.

[45] Részlet a Községi Tanács Szervezeti és Működési Szabályzatából. Végrehajtási Bizottságülési (továbbiakban: VB. ülési). jzk. 1977.